Március 15.

Szavalás körben a mikrofon kézről-kézre jár.

Március 15.
Megemlékezés

Március idusa, Magyarország nemzeti ünnepe, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdete. Ez mind-mind március 15-e. És ennél jóval több: egyenlőség, szabadság, testvériség. Ezt hordozzuk a szívünkben.

Hadd lobogjon utat mutatva,
Hadd járhassunk jövőnk kutatva,
Hogy kézre féltő kéz találjon,
Hogy zászlónk alatt egy nemzet álljon.

Senki ne higgye, hogy kevesebb lesz
Ha ő csak ad - ez a szeretet teszt.
Ne csak azt várd, hogy mi vár reád;
Találd meg azt amit te adhatnál.

Oh engedd hadd lobogjon,
Igenis hadd lobogjon,
Azért is hadd lobogjon,
Végre már hadd lobogjon!

Szabadon lobogjon,
Neked is hadd lobogjon,
Békében lobogjon,
Örökké hadd lobogjon!

Mert nemcsak egy bot és nemcsak vászon;
Szent zászlóm, Magyarországom.
Lobogó zászlóként hirdeted,
Mi is kaptunk egy szent helyet.

Téphettek szelek én alattad álltam;
Ha áztál veled együtt fáztam;
Ha Rád tapostak, lett az én sebem;
Ezt senkinek többé nem engedem!

Oh engedd hadd lobogjon,
Igenis hadd lobogjon,
Azért is hadd lobogjon,
Végre már hadd lobogjon!

Szabadon lobogjon,
Neked is hadd lobogjon,
Békében lobogjon,
Nekünk is örökké
Hadd lobogjon!

(LOBOGÓ DAL - Szikora Róbert Szilágyi Ákos)

Délelőtt, az ünnepre hangolódva kézműves foglalkozást tartottunk ellátottainknak, melyen nemzeti színű kokárdákat, láncokat, zászlókat és tulipánokat készítettünk, ezeket kihelyeztük az étkezőben a paravánokra, hogy hadd gyönyörködhessenek benne néhány napig.
Ezen a ragyogó, napsütéses délutánon a szabad ég alatt mutathattuk be ünnepi műsorunkat az ellátottaknak és a mai műszakban szolgálatot teljesítő kollégáknak.

                                                                                              Miklósi-Sikes Kinga
fejlesztő pedagógus