Mindszentkálla és környéke Gyalogtúra

Mindszentkálla és környéke
Gyalogtúra
(2024. augusztus 12-16.)
(25 fő ellátottal)

Nagyon vártuk már a mindszentkállai gyalogtúrát. A programot pár nappal korábban vázoltuk a résztvevőknek (25 fő ellátott és 5 kísérő teszi ki a csapatunkat). Vannak állandó mozzanatok, de igyekszünk mindig valami újat is becsempészni a kínálatba.

1. nap, Balatonfüred, Tihany

Reggel különjárattal a tapolcai vasútállomásra vitettük magunkat, ahonnan vonattal közelítettük meg Balatonfüredet, kirándulásunk első állomását. Egy laza sétával a viszonylag árnyas utcácskákban elértük a Tagore sétányt, ahol fényképeket készítettünk, sétáltunk, megebédeltük a rántotthúsos szendvicset, amit magunkkal vittünk, megcsodáltuk a Balatont, majd hajóra szálltunk, hogy még közelebb lehessünk Hozzá. A csillámló vízen áthajóztunk Tihanyba, ahol a kikötőben várt ránk a kisvonat (Dottó), ami a kanyargós úton felvitt minket az apátsághoz. A Visszhang-sétányon felmentünk az echo-kőhöz, ahol elmeséltük csapatunknak a visszhang legendáját (ez nagyon tetszett mindenkinek), majd belekiabáltunk a levegőbe: DARVASTÓÓÓÓÓÓ!!!!...de ebben a rekkenő hőségben elhalt a hangunk: a visszhang is sziesztázott…és mi is ekként cselekedtünk a fák árnyékában található padokon, miközben a kilátásban gyönyörködtünk: előttünk az égszínkék Balatonon ringatózó hófehér vitorlák, a meg-megcsillanó víz…igazi feltöltődés a léleknek.
De meg kellett törnünk ezt a békét, hiszen vissza kellett jutnunk a vasútállomásra. Busszal mentünk vissza Balatonfüredre, ahol egy fagylaltozás azért még belefért az időnkbe.
Ami ezután várt ránk, arra nem voltunk felkészülve: befutott a vonatunk, elfoglaltuk helyeinket, amikor bemondták, hogy késik a csatlakozás, amit be kell várnunk. 1 órát ültünk a zárt, szellőztethetetlen vagonban. Izzott a levegő, lankadt a kedvünk, izzadtunk és pihegtünk, és vártunk, csak vártunk. Mire megérkeztünk a szálláshelyünkre, kellően elcsigázottak voltunk, de attól még tettre készek. Vendéglátónk valódi olaszt tésztából bolognai spagettit készített nekünk vacsorára, aminek nem tudtunk ellenállni. Vacsora után mindenki elcsendesedett: kipakoltunk, lefürödtünk. Ezen az éjszakán senkit nem kellett altatni.

2. nap - Bugaszegi Köztársaság

Testben és lélekben készültünk a melegre: nagy palack hűtött víz a zsákunkban, naptej a bőrünkön, kalap a fejünkön. Reggeli után így indultunk útnak. Busszal lejutottunk Révfülöpre, a révfülöpi kikötőből áthajóztunk Balatonboglárra. Ma is elvarázsolt minket a víz szépsége, a hullámok játéka, a vitorlások sokasága. A boglári sétányon előre megrendeltük az ebédet, majd gyalogosan nekivágtunk a mintegy 4 km-re fekvő Bugaszegi Köztársasághoz vezető útnak. Mint mondtam, lélekben felkészültünk…gondoltuk, de mint kiderült, mégsem. Délben indultunk. Felhőnek nyoma sem volt az égbolton. Fáknak nyoma sem volt az út mentén. Tűzött a nap, égetett az aszfalt, perzselte tüdőnket az izzó levegő: a hőség beburkolt minket. Rendezett sorban bandukoltunk az út szélén, több pihenőt tartottunk, pótoltuk a vízveszteséget. Már-már hihetetlennek tűnt, amikor jó két óra erőltetett menet után megérkeztünk a célállomásra. Ott lerogytunk egy hatalmas fa árnyékában, és végignéztünk a csapaton: mint egy vert sereg, kipirult arcok, remegő végtagok, kimerült tekintetek, DE egy zokszót sem lehetett hallani. Voltak sóhajok, hogy végre!, de mindenki teljesítette a feladatot, amiért hihetetlenül büszkék voltunk rájuk.
A bugaszegi Téglagaléria és Tanya elhagyatottan állt az út szélén. Bár előre megbeszéltük a látogatást, Csere János bácsival mégsem találkoztunk, így magunk barangoltuk be területet, a különleges, ritka téglákból emelt többemeletes múzeumot, emlékművet, harangtornyot, és mellette a történelmi emlékparkot.
Mivel az oda vezető út lemellesztette energiatartalékainkat, kisvonattal mentünk vissza Balatonboglárra, ahol a part menti étteremben megebédeltünk, majd az utolsó hajóra szállva visszamentünk Révfülöpre, onnan busszal Mindszentkállára. Bár azt gondoltuk, túl fáradtak vagyunk a vacsorához, zokszó nélkül megettük a tarhonyás husit, amit házigazdánk felkínált.
Egy kis csendes, beszélgetős óra után mindenki nyugovóra tért. Ezen az éjszakán senkit nem kellett altatni. J

3. nap - El Valle Grande Ranch - Szent György-hegyi Állatsimogató és Szabadidős tér

A meleg nem engedett szorításából, de házigazdánk szerint „pengék” vagyunk, így aztán továbbra is tartottuk magunkat a tervezethez: reggeli után Hegymagast céloztuk meg, ahova távolsági busszal mentünk. Egy rövid, 2-3 km-es séta után meg is érkeztünk a fiatal pár által üzemeltetett El Valle Grande Ranch - Szent György-hegyi Állatsimogató és Szabadidős térhez.
A nap slágere a lovaglás volt. Mindenkit felsegítettünk a szelíd lóra, és a magasban a teli szájas mosolyok arról tanúskodtak, hogy érdemes volt beiktatnunk ezt a programot. Kipróbáltuk a mezítlábas sétányt, megetettük a háziállatokat. Mindszentkállai házigazdánk kiszállította nekünk az ebédet, amit a diófa árnyékában jóízűen el is fogyasztottunk. Kora délután mentünk vissza a szállásra. Hamarosan nekiláttunk a vacsora elkészítésének, ami ezen a napon tarhonyás lecsó volt, desszertnek dinnye szeletek.
A vacsorával azonban még nem ért véget a napunk. Este cukorkaesővel díjazott dalkvízt, és remek hangulatú diszkót szervezett házigazdánk, ahol végkimerülésig táncoltunk. Ezen az éjszakán senkit nem kellett altatni. J

4. nap – Balaton, Zánka strand

Úticélunk a zánkai strand volt, amit busszal közelítettünk meg.
Letelepedtünk az árnyékot adó fák alá, bekentük magunkat (és egymást) naptejjel, aztán irány a Balaton! Élő láncot alkotva mentünk bele a vízbe, ahol órákon át önfeledten labdáztunk, úszkáltunk, pancsoltunk.
A strand egyik büféjében ebédeltünk, ahol mindenki kiválaszthatta a számára legcsábítóbb ételt és italt a gazdag kínálatból, mindezt jeges kávéval öblítettük le J
Strandolás után búcsút intünk Zánkának, és busszal visszamentünk Mindszentkállára, ahol vendéglátóink addigra már feltüzelték a kemencét, ahol falatnyi langallókat és pizzákat sütöttek nekünk, illetve bedagasztották a kürtős kalács tésztáját, melyet szorgos kezeink megsodortak, feltekertek a kürtősfára, majd az izzó parázs felett megsültek a cukorba forgatott kalácsok.
Mindenki jóízűen falatozott, közben beszélgettünk, nevetgéltünk. A Balaton vize is kellemesen leszívta az energiánkat. Ezen az éjszakán senkit nem kellett altatni. J

5. nap. – Balaton, Ábrahámhegy strand, Tapolca mozi

Erre a délelőttre eredetileg már nem terveztünk különösebb programot. Az időjárás azonban felülírta terveinket, bár meg kell mondanom, ezért egy panaszt sem hallottunk. Az újratervezés eredményeként reggeli után összepakoltuk bőröndjeinket, majd újra megrohamoztuk a Balatont: az ábrahámhegyi strandon töltöttük a délelőttöt. Fürödtünk, ejtőztünk a platánfák árnyékában. Az ebédünket is itt fogyasztottuk el. Mivel bőröndjeinket idén sem kellett magunkkal cipelni, távolsági busszal könnyedén el tudtunk menni Tapolcára. A meleg kitartott, fagylalttal vérteztük fel magunkat, majd a klimatizált moziban élveztük a vetítést. A nap, és az idei gyalogtúra záró programjaként gyrost vacsoráztunk az albán étteremben.
Az ízletes vacsora után buszra ültünk, és kellemes fáradtsággal, új élményekkel gazdagodva tértünk vissza az intézetbe, ahol bőven lesz mit mesélni a lakótársaknak, és lesz mire emlékezni. Higgyétek el: ezen az éjszakán sem kellett senkit altatni. J

A sok tervezés, szervezés és lebonyolítás után elmondhatjuk, hogy ebben az évben is kellemesen elfáradva, rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodva, melegséggel a szívünkben zárjuk ezt a tábort, és már alakulnak a tervek a fejünkben, hogy jövőre mivel örvendeztessük meg csapatunkat, és önmagunkat.

Darvastó, 2024. augusztus 17. 
 

Miklósi-Sikes Kinga
fejlesztő pedagógus