Pünkösd

Pünkösd

„Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak.

Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek.

Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.

Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” (ApCsel. 2,1-4)

A Pünkösd a tavasz egyik legnagyobb ünnepe, ami nemcsak a néphagyományokban, de a vallási életben is igen fontos. Kevesen tudják, de nevét a pentekotész, vagyis az ötvenedik szóból kapta. A magyarázat könnyű, ugyanis a Húsvét utáni ötvenedik napon ünnepeljük ezt a jeles napot. A magyar pünkösdi szokások elsősorban a keresztény ünnephez kapcsolódnak, de a szokás egyes elemei (mint például a pünkösdi királyné választás, vagy a zöldágazás) régebbi, pogány időkre nyúlnak vissza.

Sok más keresztény ünnephez hasonlóan itt is a már meglévő, pogány hiedelmekre épült rá a keresztény tartalom, s olvadt össze egy közös ünneppé. A keresztények Pünkösdkor azt ünneplik, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra. A pünkösd az egyház számára az öröm ünnepét jelenti, így számos népszokás fűződik hozzá. Ezeket elevenítették fel lakóink a néptánc foglalkozás keretén belül.