Bemutatkozás

„Úgy érezzük, hogy amit teszünk
csak egy csepp a tengerben.
Anélkül a csepp nélkül azonban
sekélyebb volna a tenger”

(Teréz anya)

Az intézmény történetének leírását egy kérdéssel kezdeném: Miként jut el egy időseket gondozó otthon a Gyermeknevelő Intézeten és az Egészségügyi Gyermekotthonon keresztül egy fogyatékkal élő gyermekeket és felnőtteket ellátó szociális intézményig?

A hitelesség kedvéért a történetet Csopakon, az Angolkisasszonyok Rendházának üdülőjénél kezdeném.

Az épületek 1910-ben épültek, a Balaton északi partján, Csopak község közepén, a fürdőtelep és az ó-falu között, 3,6 hold területen. Az Angolkisasszonyok által használt épületegyüttes fel volt szerelve istállókkal, pincével. Teheneket tartottak, szőlőt műveltek, kapáltak, kötöztek, tehát nem csak nyaraltak, hanem dolgoztak is. A gyümölcsöt, bort lovas kocsival vitték Veszprémbe. Gyerekeket nyaraltattak, egyszerre 16-18 gyerekre felügyeltek, a Balaton parton külön fürdőhelyük volt. A kert végében paplak állt, a kápolnában naponta szentmise volt.

1948-ban, az államosítás után, a csopaki nyaraló Megyei Szociális Otthonként működött, egészen 1951-ig.

1951. augusztusában az idős embereket Tihanyba költöztették, Csopakon, pedig Gyermekvédő Intézetet hoztak létre. Az új Gyermekvédő Intézet anyás csecsemőotthonként kezdte meg működését, s a veszprémi Gyermekvédő Intézet kötelékébe tartozott. Kezdetben 60 egészséges csecsemő befogadására került sor, majd később a férőhely 100 ágyasra bővült.

Egy Minisztertanácsi határozat értelmében 1954. november 1-től a csopaki állami Csecsemőotthon a Megyei Tanács fennhatósága alá került, elnevezése: Veszprém Megyei  Tanács Csecsemőotthona.

Az otthon tehát 100 fő, 0-3 éves korú állami gondozott gyermek, valamint 10 anya ellátását végezte. A csopaki intézmény igazgatói feladatait 1951-1975 között 2 igazgató látta el, először Nagy Ibolya, majd Cabrera S. Geraldoné.

Az anyaotthoni ellátás néhány év után megszűnt, az anyák érdektelensége miatt. A dolgozók munka mellett szerezték meg a csecsemő és gyermekgondozói végzettséget, s a képzés eleinte helyben zajlott.

Az intézmény feladata tehát, a csecsemőkorú, -születéstől 3 éves korig- állami gondozásba vett, és ideiglenes jelleggel beutalt gyermekek ellátása, testi, szellemi fejlődésük biztosítása volt, 1975-ig. Az ezt megelőző 2-3 évben az intézet profiljában az átalakulási folyamat felerősödött. Ennek eredményeként csökkent a gyermeklétszám, így a férőhelyek kihasználtsága. Aránytalanul csökkent a csecsemőkorú, és nőtt a gyermekkorúak száma. A gyermeklétszám folyamatos csökkenése mellett, arányaiban növekedett a szellemi, valamint a súlyosan-halmozottan sérült gyermekek száma.

Az egészséges csecsemők gondozására profilírozott intézet munkájában nehézséget okozott, a fogyatékkal élő, 4-13 éves korú gyermekek ellátása. Más élelmezést kíván egy pár hónapos és mást egy 13 éves gyermek. Elhelyezésük is gondot okozott (a csecsemőágyakba nem tudták a nagyobb gyerekeket fektetni), foglalkoztatásuk szintén, koruknál és fogyatékosságuknál fogva más formát igényelt.

A dolgozók nem voltak kellőképpen felkészítve a változásra, többször döbbenten álltak a fogyatékkal élő gyermekek és szüleik előtt.

Ebben a szorult helyzetben, a csopaki intézmény igyekezett megteremteni lakói számára a napi négyszeri étkezést, ruházkodást, a foglalkoztatást, az egész napra szóló, következetesen betartott napirend mellett mindazt, amit emberileg jónak tartott.

A Veszprém Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a csopaki Megyei Csecsemőotthont 1975. augusztus 1-i hatállyal, Egészségügyi Gyermekotthonná engedélyezte átszervezni. Az újonnan átalakult intézet 80 ágyas, és a határozat kimondta, hogy élére orvos igazgatót kell kinevezni, Dr. Nagy József megbízott igazgató személyében.

Megindult az átszervezés, mely elsőként a belső munkálatok megkezdése volt. A távlati tervek között szerepelt, az Egészségügyi Osztály tájékoztatása szerint, hogy az intézetet az V. 5 éves terv első időszakában 100 férőhellyel bővítik, amely a meglévő gondozási épülethez történő hozzáépítéssel valósulna meg, majd ugyancsak az V. 5 éves terv keretében egy teljesen új, korszerű Egészségügyi Gyermekotthon épülne 250-300 férőhellyel.

Ezek közül az elképzelések közül az első valósult meg részben, mely szerint az intézet 1983. január 1-től, 20 ággyal bővült, így a férőhelyek száma 100-ra emelkedett. A második terv utópia maradt.
1976. januárjától Bán Jánosnét (már nem volt szükség orvosi diplomára) nevezték ki igazgatónak, aki 1998-ig vezette nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel az intézményt. Az otthon fenntartója a Megyei Tanács, a Végrehajtó Bizottság egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve irányítja és ellenőrzi, az Egészségügyi Gyermekotthonok Országos Módszertani Intézete, pedig az Egészségügyi Minisztérium által meghatározott körben, szakmai és módszertani szempontból támogatja és ellenőrzi. A rendelkezés kimondja, hogy az otthon vezetőjének és minden dolgozójának elsőrendű feladata az otthon céltudatos rendjével és szervezettségével biztosítani a gondozottak ellátását, habilitációját, foglalkoztatását, lehetőségek szerint rehabilitációját.

A gondozottak felvétele ekkor a Megyei Tanács határozata alapján történt, a szülő oda adta be a felvétel iránti kérelmet, ahol elbírálták, s az intézmény a határozatot kapta meg, de a gyermeket nem látta, csak a felvételkor.
Ebben az időben, a 3,6 hold területen megmaradt az egy emeletes gondozási épület, továbbá a szintén egy emeletes gazdasági épület, ennek alagsorában a mosoda, földszintjén a konyha és kiszolgáló helyiségei, emeletén egy rehabilitációs részleg és nővérszálló volt. A két épület között helyezkedett el a tornaterem melyet a gyermekek sportolása mellett, nagyobb rendezvények lebonyolítására is használtak. Kiépített mederben az épületek között folyt a horogvölgyi Séd patak, amely a dombos természeti környezetet még szebbé varázsolta. Medencékkel, pancsolókkal, kerti játékokkal jól felszerelt park, ideális szabadidő eltöltést biztosított, a gyümölcsfák, a kert, s egy ideig a szőlő, a gyermekek ellátását és a foglalkoztatást segítette.

A szakmai működést olyan szellemben végezték, hogy „képezhetetlen mértékű fogyatékos nincs”, mindenki tanítható valamire, csak meg kell találni a hozzá vezető utat. Elsődleges szakmai célkitűzés a gondos ápolás, gondozás mellett a nevelés, habilitáció, végső célként pedig minél jobban közelíteni a lakók életét az épek világához.

Közben elérkezett a rendszerváltás, a tanácsok megszűntek, munkájukat az önkormányzatok vették át. Ez nyomot hagyott a csopaki otthon életében is, mert az Önkormányzati Hivatal Intézményirányító Irodája vette át a felügyeletet az Egészségügyi Osztálytól. De egyéb változás is történt, mégpedig az intézmény nevében.

1994-től az Egészségügyi Gyermekotthon elnevezés helyébe, Értelmileg Akadályozott Gyermekek Otthona került.
További változást jelentett a gyermeklétszám csökkenése, mivel 1995-ben a működő férőhelyek száma hiába volt 100, az ellátottak létszáma csak 81 fő volt. A dolgozók közül 8 fő leépítése történt meg, de még ez sem jelentett megoldást. Az épület állaga kívül-belül lelakottá vált, az elavult olajtüzelésű konténer kazán folyatott, a tetőszerkezet balesetveszélyessé vált.

A 18 év feletti lakók szociális otthonokba kerültek, így a gyermeklétszám 60 főre csökkent.

A csopaki intézmény 1996. szeptember 2-án új telephelyre költözött, 60 fős ágylétszámmal, Veszprémbe,a volt „GYIVI” épületébe, a peremartoni Csecsemő és Gyermekotthon megmaradt 24 ágylétszámával együtt, mellyel igazgatásilag 1997. január 1-től összevonásra került, a szakmai önállóság megtartása mellett. Alapítója a Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlése.

Valamennyi dolgozó és gyermek számára megrendítő élmény volt, hogy el kellett hagyni a meg szokott, szeretett épületeket, parkot, a tágas környezetet. Komoly szakmai hozzáértést, empátiát követelt a helyzet minden dolgozótól, hogy a gyermekek minél előbb megszokják új környezetüket. Hetekbe telt, mire megnyugodtak a kedélyek, otthonossá váltak a csoportszobák.

A veszprémi új telephelyen tehát a beköltözés óta 3 intézmény található, egy 11 éves épületben, melynek fenntartását az eredetileg ott működő Kozmutza Flóra Óvoda Általános Iskola Készségfejlesztő Speciális Szakiskola és Kollégium gazdasági szervezete látja el.

Az épület Veszprém külvárosában (Dózsaváros) található, aránylag csendes környezetben, fenyőfákkal, virágszegélyekkel, kígyózó lebetonozott kis utakkal, néhány hintával, mászókával az előtérben. Oldalt helyezkedik el egy kis konyhakert, ahol a felnőtt lakók foglalkoztatása zajlik.

Az épület mögött található a játszókert, amely homokozókkal, mozgásfejlesztő játékokkal, padokkal van felszerelve. A fák árnyékot adnak, a lakók itt töltik a levegőzésre szánt időt, vagy sétálnak a környék utcáin, ismerkednek az ott élőkkel.

A földszinti szobák előtt teraszok vannak árnyékolókkal, ahol a súlyosan-halmozottan sérült lakók levegőztetése zajlik.

A szakmai meggyőződés továbbra is az, hogy a lakóknak fokozott szeretetre és folyamatos foglalkoztatásra van szükségük ahhoz, hogy aktivitásuk megtartható legyen, önkiszolgálási szintjük, manipulációs készségük, mozgásuk, a hozzájuk mért legmagasabb szintet érje el.

1997-ben az intézmény igazgatói állását megpályáztatták, mert az 1975. óta tevékenykedő, mindenki által nagyra becsült igazgató, Bán Jánosné 1998-ba nyugdíjba vonult.

Az új igazgató, az intézmény egykori dolgozója, Urbanics Júlia lett, aki időközben gyógypedagógusi, pszichológusi, stb. diplomát szerzett Munkájában igyekezett követni elődje szellemiségét, de sok változást is hozott az intézmény életébe.

A Megyei Önkormányzat Közgyűlése 2003-ban hozzájárult az intézmény névváltoztatásához, a VMÖ Csecsemő és Fogyatékos Személyek Otthona elnevezés használatához. A Közgyűlés az intézmény szociális szolgáltatási körét, utógondozói ellátással bővítette és az ellátandó fogyatékos személyek számát 70 főben határozta meg. Ekkor alakult meg ugyanis szülői kezdeményezésre a konduktiv pedagógiai módszerekkel működő nyolcadik csoport.

A szociális ellátás területén nagy változást hozott, az 1/2000.(I.7.) Sz.Cs.M. rendelet, a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről. Megkönnyítette a szakmai munkát, irányt mutatott, egyértelművé tette a feladatokat. Új nyomtatványok jelentek meg, elindult a felvétel előtti előgondozás, a lakók felvétele ember közelibbé vált.

Már nem Határozat útján érkeztek a lakók, hanem a szülő és az intézményvezető Megállapodása útján. A bekerüléshez szükség van a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság javaslatára. A felvétel alsó korhatára maradt az 1 év, de megszűnt a felső korhatár, s így a lakók életük végéig maradhatnak megszokott helyükön. A szülő előzetes egyeztetés után meglátogathatja az intézményt, betekinthet az itt folyó munkába. Az előgondozás során megismerjük a leendő lakót, tájékoztatást adunk a bekerüléshez szükséges teendőkről.

Abból a szempontból nagyon emberbaráti a változás, hogy a megszokott környezetet, a szeretett személyeket nem kell elhagyni, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy egyre nő a várakozók száma, sőt a várakozási idő is. A fenntartó ennek a jelentkező problémának az enyhítésére felemelte a lakók létszámát 73 főre.

2009. január 1-én, ismét változás történt az intézmény életében, a Csecsemőotthon külön vált az intézménytől, így újabb névváltoztatásra volt szükség.

Az intézmény neve: VMÖ Fenyveserdő Ápoló Gondozó Otthona lett.

2011. július 01 óta viszont Otthonunk integrált intézményként működik tovább, központunk Dákára helyeződött, új intézményvezetőnk: Hanich Ferenc.

Urbanics Júlia részlegvezetőként dolgozott tovább.

Jelenlegi nevünk:

Bakony Integrált Szociális Intézmény Veszprém Vármegye Fenyves Otthon Veszprém

A dolgozók körében a fluktuáció kicsi. Az állandóság, a jó munkahelyi légkörnek, szervezett programoknak köszönhető. Az emberközpontú vezetés, a megfelelő motiváció, új célok megjelölése, a munka fontosságának érzetét adja, ami sokszor az anyagi javaknál is fontosabb. A tárgyi feltételek megléte nagyon fontos, de ennél lényegesebb, hogy aki ezen a pályán dolgozik, érett személyiséggel rendelkezzen, amit alapelvárásnak kell tekinteni.

A szülő bizalmát csak akkor lehet elnyerni, ha látja, hogy szeretett gyermeke jó kezekbe kerül, ha tudja, hogy fejlesztést, szeretetet, gondoskodást kap.

„Nekünk nem óvón fölénk hajló ernyőre, hanem olyan világra van szükségünk, amelyben képesek vagyunk élni”

 

Konduktív csoport                

A csoportban dolgozó szakemberek:

• 2 fő konduktor
• 1 fő gyógypedagógus
• 3 fő gondozónő

Az 1-21 éves korosztály számára létrehozott csoport maximális létszáma 10 fő.

Bentlakásos csoport, vagyis hétfőtől péntekig az intézményben tartózkodhatnak a gyermekek, amennyiben a lakóhelyükről való napi bejárás megoldhatatlan lenne.

A csoportban a központi idegrendszer károsodása következtében mozgássérültté vált személyek komplex fejlesztése történik.

A konduktív és a gyógypedagógiai foglalkozásokat minden nap 8-16 óráig folyamatosan biztosítjuk.

A foglalkozások kiterjednek:

• a mozgástevékenységre, (állás, járás, manipuláció stb.)
• a játéktevékenységre,
• az önellátási szokások kialakítására
• a beszédfejlesztésre,
• a kognitív funkciók fejlesztésére.

A csoportban lévő értelmileg akadályozott vagy tanulásban akadályozott gyermekek iskolai oktatását a város speciális iskoláiból érkező gyógypedagógusokkal együttműködve végezzük.

A beszédfejlesztésben segítségünkre van egy logopédus is, aki heti 4 órában foglalkozást tart a gyermekeknek.

A gyerekek számára szükséges segédeszközök, kerekesszékek, babakocsik, beszerzését a megfelelő szakemberekkel (orthopéd orvos, orthopédtechnikai műszerész) valamint a szülőkkel megbeszélve végezzük.

Programjaink:

Igyekszünk a gyermekek számára minél több, minél szélesebb körű élményeket nyújtani.

Kirándulás:

• az intézmény többi csoportjával közös kirándulás,
• a karácsonyi vásár megtekintése,
• mozi,
• állatkerti kirándulás, stb.

Kézműves foglalkozások:

• szalvétatechnika,
• üvegfestés,
• textilfestés,
• papírhajtogatás
• gyertyakészítés, stb.

Családi játszóház szülőkkel

Dramatizálás

Hagyományőrzés:

• népzene hallgatása
• népdal tanulása
• hangszerekkel ismerkedés
• népszokások, népi játékok megismerése és gyakorlása

Életvitel foglalkozás: egészséges életmódra nevelés és ezzel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok nyújtása.

• fűszernövények,
• virágok ültetése,
• vitamin saláták készítése stb….

Ünnepélyek:

• megemlékezés Nemzeti Ünnepekről
• télapó
• karácsony
• farsang
• húsvét
• évzáró, melyen játékos műsort adnak a gyerekek a szülők számára

A gyerekek születésnapjának megünneplése.

Fontosnak tartjuk a szülőkkel való szoros együttműködést, a családias légkör kialakítását. A nyílt napokon kívül is lehetőséget biztosítunk a szülőknek a programokban való részvételre, és nagy örömmel veszünk részt általuk kezdeményezett programokban is. Többször vendégül látta már egy-egy gyermek családja az egész csoportot.

Karácsony előtt családi játszóházat szerveztünk, melyen a gyermekek szüleikkel közösen díszíthetek mézeskalácsot, készíthettek gyertyát, vagy általunk készített társasjátékkal játszhattak. (képek a galériában)  

Kapcsolatok:

• Bárczi Gusztáv Általános Iskola és Speciális Szakiskola Veszprém Batthyány u. 12.
• Kozmutza Flóra Óvoda Általános Iskola Készségfejlesztő Speciális Szakiskola és Kollégium Veszprém Tüzér u. 44.
• Veszprém Megyei Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság Veszprém Kossuth L.u. 10.
• Nevelési Tanácsadó Veszprém Lóczy L.u. 22.
• V.M.Ö. Gyámhivatal Veszprém Szabadság tér 15.
• Gyermekjóléti Szolgálat
• Karitasz
• Gyermekorvos
• Védőnő

„Hétszínvirág” Zenekar

     Intézetünk zenekara 1999. óta működik a Heinrich Ullrich által kifejlesztett színeskotta rendszer alapján. Ullrich értelmi sérült gyermekek oktatására fejlesztette ki azzal a céllal, hogy segítségével az értelmi sérültek is zenekarban zenélhessenek. Az ULWILLA kotta értéséhez mindössze a színek azonosítására van szükség. A színek a hangokkal párhuzamosan mélyülnek. A színes hangjegyek közepén lévő kis fehér vagy fekete pontok segítségével még két oktávot lehet leírni, a hangok hosszúsága pedig a körök számával arányos. Ezzel a technikával valóra válhatnak Kodály Zoltán szavai: „Legyen a zene mindenkié!”

     A módszer és az általa elért eredmény meglepetés valamennyi zenehallgató számára, hiszen csodálatos, ahogy súlyosan értelmi sérült emberek szorosan kapcsolatba kerülnek a zenével, s annak nem csak hallgatóivá, hanem művelőivé is válnak. A heti két alkalommal tartott zenekari próbákra nyolc lakó és négy pedagógus jár rendszeresen. Zenekarunkkal nagyon sokszor szerepelünk különböző rendezvényeken. Főleg népdalokat, gyermekdalokat szólaltatunk meg, de rövidebb komolyzenei művek is szerepelnek repertoárunkban.

     Hangszereink olyanok, amelyeket könnyű használni és megszólaltatni (akkordlant, akkordcitera, sípok, ritmushangszerek). Kísérő hangszerünk a szintetizátor, melyen egyik jobb képességű lakónk játszik. Mivel drága, speciális, nehezen beszerezhető hangszerekről van szó, fontos számunkra, hogy lakóink megtanulják helyes használatukat, óvásukat és kezelésüket.

 

     Az Ulwilla módszer pedagógiai indíttatású, s alkalmazása során kialakíthatók bizonyos képességek és jártasságok, legnagyobb eredménye mégis terápiás hatásaiban keresendő. A módszer az együttes zenei tevékenységen keresztül pozitív irányban befolyásolja lakóink személyiségét: elősegíti beszéd- és mozgásfejlődésüket, javítja alkalmazkodó készségüket, fejleszti megismerő képességeiket, formálja zenei ízlésüket. Emellett alkalmat ad a szabadidő tartalmas eltöltésére is. Különlegessége jótékony hatásai mellett abban áll, hogy lehetőséget nyújt arra, hogy megmutassuk az „épek” világának a sérült emberekben rejlő értékeket.