Advent

Advent

„Advent! Csend van.

Nincs hang, csak lélek-beszéd.

Adventi csendben

Lehullok Uram eléd.

Adventi csendben

Csak hitem kis mécsese ég.

Adventi csend van

Körülöttem mély a sötét.”

Közelednek az ünnepek és a Karácsony egy olyan ünnepi alkalom, ami a szívben a szeretetet is megnyitja, ha van szeretet és reménykedjünk, hogy van és soha el nem fogy, de bizony a bukszákat is megnyitja, mert ilyenkor mindenki kötelességének érzi, hogy valami ajándékkal kedveskedjen. Legalábbis ez benne van az életünk rítusrendszerében, hogy úgy érezzük, kell ajándékot venni. De azért ne feledkezzünk róla, hogy mire való az ajándék? Ha most körülnézünk, rettentő sok a kínálat, hogy vegyél ezt, vegyél azt. Pénzért, kész ajándékokat vásárolunk, de az igazi ajándék a másik számára fontos dolog. Nem az én számomra, hogy megveszem azt, amit én legszívesebben szeretnék kapni. Ez gyakorta előfordul. Valami olyannak az odaadása magamból, tőlem, ami esetleg az enyém, de én odaadom neki, mert szeretem, és mert, ami nekem kedves, pontosan, ami nekem fontos, azt én odaadom. Innen ered az ajándék, hogy valamit, ami hozzám tartozik, azt átadom és ezzel mintegy átadok magamból egy darabot. Szimbolikusan az ajándékkal magam egy darabját adom át és ezért az, amikor egy családban az édesanya, aki a kultúra letéteményese, aki a szeretet továbbadásának, a szeretetkultúra továbbadásának is a képviselője, megtanítja a gyereket arra, hogy hogyan készítsenek együtt meglepetést, ajándékot. Készítgetik saját maguk az ajándékot. Ezek az igazi ajándékok.